Minden gyerek személyes élettörténettel rendelkezik. Senki nem került vélertlenül a Bajáki Ferenc Szakközép és Szakmunkásképző falai közé. Egy volt közös bennük. A megélt fájdalom amit a késői Kádár-rendszer hanyatló végnapjaiban elszenvedtek e patinásnak alig nevezhető intézményben.

Az iskola a túlélésért küzdve nem állított föl bekerülési követelményt leendő diákjai elé. Így szélesre tárta kapuit mindenki előtt. Ez jónak tűnt ha valaki gyenge volt matematikából vagy 14 évesen képtelen volt eldönteni, hogy mi szeretne lenni. De ki gondolt a hátulütőkre? Sejtette valaki, hogy a tanárok között gyógyíthatatlan alkoholista, vagy félanalfabéta van? Meggyőződésem, hogy erről senki nem tudom. Gyanútlanul mentünk oda mint vágásra szánt állatok és az iskola volt az ami vágóhíd dicstelen szerepét betöltötte.